2020-08-02

2020-08-02 05:09 Link megnyitása Részletek tumblrtowardingheadlight:piros banán :Dvalóban hatékony, vagy legalábbis gyors, mert jó esetben azonnal...

towardingheadlight:piros banán :Dvalóban hatékony, vagy legalábbis gyors, mert jó esetben azonnal választ kapsz, rossz esetben azonnal kiderül, ha nem (vagy nem ők) tudnak segíteni. de ott van benne a bemutatkozás (amit végig kell hadarni cégnevestűl és nem illik belebakizni), ott van benne hogy nem értem elsőre (és amúgy sem tudom megjegyezni) a másik nevét, ott van hogy nem látom milyen idős meg hogy hogy fogadja amit mondok, ott van hogy rossz a vonal vagy zúg a gyár és nem értjük egymást (oké ez amúgy rendszeresen van ismerősökkel is), és persze a leglényegesebb, hogy improvizálni kell: hiába az (akár görcsös) előrekészülés, amikor többször elismétlem magamban előre, hogy mit akarok mondani, jellemzően mégsem sikerül elsőre pontosan úgy előadnom a mondandómat, ahogy elterveztem, van benne néhány ööö vagy elakadás, vagy a túloldal máshogy reagál, mint amire fejben felkészültem stb. na ezekre a kellemetlenségekre gondolok.emailben ezek nagyrésze eleve nem probléma, hiszen át tudod fogalmazni akár harmincszor is (mondjuk ezért tart nekem fél óráig megírni egy “gyors” emailt, ezt a posztot is vagy tíz perce fogalmazgatom át és olvasom újra), minden világosan olvasható és érthető amit írsz (hivatalos levelet azért elég alaposan meg szoktam fogalmazni) (mondjuk a másik fél részéről ez nem mindig van így, ilyenkor azért telefonban valóban egyszerűbb visszakérdezni, hogy mégis mire gondolt a költő), a céges aláírást meg egyben bemásolja az outlook.pappito:towardingheadlight:fú, ez nekem is ilyen volt, vagy hát részben még mindig ilyen, a mostani munkahelyemen is beletelt vagy 2-3 évbe, mire megtanultam, hogy ha megírom a kis emailemet, akár napok is eltelhetnek, mire választ kapok – már ha egyáltalán, sürgető emaileket írogatni meg szintén milyen már –, úgyhogy aztán inkább megkerestem személyesen az illetőt, hogy beszéljek vele, de mivel gyakran nincsenek az asztaluknál az emberek, ez is sokszor sikertelen maradt, így kénytelen voltam rávenni magam a telefonálásra :/ amúgy szerencsére ez csak eleinte rossz, mármint először felhívni egy ismeretlen munkatársat konkrétan rettenetes, de onnantól hogy már személyesen is ismerem, sokkal kezelhetőbb a helyzet.fovarosiblog:repalakiedomer:sztupy:pappito:És még számtalan komment hogy ők is mennyire utálnak telefonálni. What the hell A mentőknek is emailt írnak Mi a frász bajuk van ezeknekKövezzetek meg, de én ilyen vagyok. Volt és minden bizonnyal lesz is még bajom ebből, sajnos. (Pánikbetegség, depresszió. Hiába szedem a tablettákat.)Erre én is hajlamos vagyok időnként. Mármint hogy halogassak egy egyszerű telefonhívást. És ez szerintem az a hülye lelki mechanizmus, hogy félsz valami negatívumtól, pl elutasítástól, kritikától stb, és ezért nem lépsz. És így akár még rosszabb helyzetet állítasz elő (pl elintézetlen ügyek sorát), holott csak meg kell tanulnod bevállalni a kis kényelmetlenséget a hosszú távon jobbért. vadidegenekkel beszélni viszont valamiért még mindig kifejezetten utálok, nem tudom miért.na de vadidegennel valami okból beszélsz (adsz, veszel, ügyintézel, stb.) másról nem kell velük beszélgetni, vadidegenek. Elintézed, piros banán és kész. A munkahely az más, ott ezer oka lehet, hogy legyen meg írásban valami, de a beszédnél hatékonyabb nincsen, minden más több idő és veszkődés.amúgy most jövök rá, hogy vadidegeneknek emailt írni is utálok kicsit :D mindegy, lassan hozzászokom a telefonáláshoz is, csak néhány dolog a mai napig feszélyez benne, és emiatt nehéz rávenni magam néha.piros banán:)


(c)Alter Játék Kft. | info@hirss.hu