2019-01-16 23:16 tumblrHázak
herizonford: Nagy titkot mondok el, lehet, hogy megjárom. Tudniillik velem aláírattak annak idején egy elég szigorú titoktartási nyilatkozatot az Épletszekídítók Nemzetközi Kamarájának genfi központjában, szóval nekem erről nem is szabadna beszélnem. De már 73 éves vagyok, jócskán nyugdíjas, úgyhogy nem félek a következményektől. Most van itt az ideje, hogy mindenki megtudja, hányadán is állunk.Szóval ami a múlt héten megjelent a hírekben, hogy a Józsefvárosban, a Balassa utcában egy építkezésről kidőlt az óriásdaru, és tönkretett egy Tömő utcára néző, nagyon régi, egyszintes házat, ami nem sokkal később össze is omlott, az nem volt igaz. Az a régi, ócska, rohadó ház a Tömő utca 23/b-ben ugyanis megvadult. Az öt lakót, akikről meg is írták, hogy meghaltak, a ház emésztette fel, elkezdte összenyomni és kitágítani a helyiségeit, befalazta az ajtóit meg az ablakait, és újakat nyitott, aztán felkelt a telkéről, és fel akart mászni a vele szemben lévő óvoda tetejére. Szerencsére, az óvodát közrefogó két magas panelház még idejében vissza tudta zavarni a saját telkére, hogy aztán az építkezésen a munkások az óriásdaruval agyonvághassák.Nem csoda egyébként, hogy megvadult az a ház. Én úgy tudom, több épületszelídítő is többször jelezte az önkormányzatnál, hogy a ház egyre engedetlenebb. Ez persze nem nagy gond, a régen megszelídített épületekkel előfordul ez, ilyenkor oda kell menni, és feleleveníteni benne a tréningjét. Nagyon ritka, hogy egy házat teljesen újra kelljen szelídíteni, de azért előfordul ez is.A Tömő utca 23/b-t már évekkel ezelőtt újra kellett volna. Annak a háznak a Tömő utca felől három bejárata volt, de néhány éve gondolt egyet, és a Ludovika felé eső bejáratot bebetonozta magának. Mondanom sem kell, ilyet egy normálisan megszelídített háznak nem szabadna csinálnia. Mi, épületszelídítők azonnal kiszúrjuk az ilyen változásokat, de ha hiszik, ha nem, a járókelők általában észre sem veszik őket. Persze a házaknak is megvan a magukhoz való eszük, pontosan ismerik a környéküket, ilyenkor úgy falaznak, hogy a lehető legtermészetesebbnek tűnjön. Csínytevések ezek tulajdonképpen, próbálgatja az épület, meddig mehet el. Ilyenkor ezeket a próbálkozásokat azonnal, szigorúan és következetesen büntetni kell, csak így lehet visszavezetni az engedelmességhez a renitens házakat, különben elkanászodnak.A Tömő utca 23/b ügyét én magam is elég jól ismerem, mert én voltam az, aki, mint nyugalmazott épületszelídítő, először értesítettem az önkormányzatot erről az önfalazásról. Rögtön tudtam, mi a helyzet, a lakrész, aminek ez volt a bejárata, rég megüresedett, a ház pedig megunta fenntartani a bejáratot. Ha rendesen lakják a házakat és vigyáznak rájuk az emberek, sokkal ritkábban kell foglalkozni velük, tovább engedelmesek maradnak. De ha nincs lakó, unatkozni kezdenek, és ez egy idő után bizony az engedelmesség rovására megy.Azóta utána is néztem a Tömő utca 23/b-nek. Még a XIX. század végén ejtették el a brazíliai Roraima államban. Kevesen tudják, de Roraima északi részén, a Guyanával határos füves pusztákon éltek vadon az épületek, amiket a házvadászok a XIX. század második felében kezdtek az Osztrák-Magyar Monarchia nagyvárosaiba szállítani. Mivel akkoriban ezekben a városokban rengeteg házra volt szükség, Roraima vadházai annyira megfogyatkoztak, hogy végül az első világháború idején a brazil kormány megvonta a Monarchia épületvadászainak engedélyét.A Tömő utca 23/b egyszerű, az átlagosnál alacsonyabb roraimai ház volt. A Monarchia Tepequém város melletti kiképzőtelepén kapott alapos, másfél éves engedelmességi alaptréning után kihajtották a guyanai Georgetown kikötőjébe, ahol hajóra tették, és útnak indították Fiume felé. Mivel Európában ekkor már minden államban tilos volt leleplezni, honnan is származnak valójában az épületek, minden házat éjjel, erőltetett menetben hajtottak a számára kijelölt helyre, ahol beültették őket kiásott alapra. Itt aztán a helyi idomárok beléptek a házba, és elkezdték megtanítani nekik, hol tartsák ki a helyiségeket, az ajtókat és ablakokat. Ha ezzel megvoltak, rájuk parancsoltak, hogy maradjanak nyugton, elbontották a csalást leplező állványokat, és azt mondták, kész az épület, lehet beköltözni.A mai napig így megy ez, igaz, ma már a legtöbb épületet nem befogják, hanem hatalmas, gépesített telepeken tenyésztik. Ezek ostobább, de kevésbé vad és nyugodtabb épületek, könnyebb velük bánni, de azért velük is elég sok az épületszelídítők dolga.Én azt gondolom, régen, mikor még a vadászokkal kellett együttműködni, szebb volt ez a hivatás. A dzsungelben befogott házakkal még igazán foglalkozni kellett, törődni kellett velük, újra és újra meg kellett nyerni a bizalmukat. Én magam egyébként szintén a Tömő utcában lakom, a 23/c-ben, ami az egyik utolsó igazi magyar vadház Venezuelából. 1936 óta van itt. Naponta, kétnaponta megsimogatom a falakat, és figyelmeztetem: “itt vagyok, nehogy megfeledkezz rólam!” A legutóbbi lakógyűlésen kiharcoltam a részleges tetőfelújítást, az néhány évre meg fogja nyugtatni. Azt hiszem, ennyi minden háznak kijár, legyen az egy panel a szibériai sztyeppéről, arizonai lakópark vagy akár az a furcsa, vörös, erszényes modern téglaház az Orczy téren.
tumblrHázak